Régóta feltételezték a tudósok, hogy Stonehenge egyik alapanyaga, az úgynevezett kék kövek (riolitok) a 250 kilométerre lévő dél-wales-i Preseli-hegységből származnak. A Leicesteri Egyetem, valamint a Walesi Nemzeti Múzeum geológusai azonban most 70 méteres pontossággal határozták meg a lelőhelyet Pembrokeshire grófság északi részén – olvasható a BBC hírei között, valamint a The Daily Telegraph online kiadásában.

Robert Ixes, a Leicesteri Egyetem és Richard Bevins, a Walesi Nemzeti Múzeum geológusa kilenc hónapon át gyűjtötte és elemezte a mintákat. A kőzetek ásványtartalma és „textúrája” alapján a kutatók 99 százalékos biztonsággal határozták meg, hogy a „kék kövek” a rhos-y-felin-i lelőhelyről származnak. Az itteni riolitok nemcsak különböznek az összes többi dél-walesi kőfejtőből származóktól, hanem magán a rhos-y-felin-i lelőhelyen belül is változik az összetételük.

A szakemberek régóta vitáznak arról, hogy hogyan kerültek a kövek Pembrokeshire-ből Wiltshire-be Kr. e. 3000 és Kr. e. 1600 között, amikor megépült Stonehenge. A régészek szerint az őskori lakosság szállította a köveket, míg a geológusok úgy vélték, hogy több százezer évvel korábban az előretörő gleccserek sodorták legalább félútig magukkal a sziklákat.

A mostani felfedezés viszont arra utal, hogy az őskori ember bányászott a rhos-y-felin-i kőfejtőben, így nagyobb a valószínűsége, hogy humán erővel, mintsem gleccseri „segítséggel” érkeztek Stonehenge kövei.

Timothy Darwill professzor, a Bournemouthi Egyetem Stonehenge-szakértője, valamint Geoffrey Wainwright, a Régészeti Társaság, a Society of Antiquaries korábbi vezető archeológusa, akik feltárásokat végeztek 2008-ban Stonehenge-ben, úgy vélik, hogy a kék köveknek rendkívüli „ideológiai” jelentőségük lehetett: a pembrokeshire-i szent forrásokkal hozták összefüggésbe. Így 250 kilométerről szállított köveknek természetfeletti erőt tulajdonítottak.