A teltházas 2. napot követően lazának ígérkezett a pénteki Sziget: a nagyszínpados CeeLo Green, Manic Street Preachers és Korn fellépése nem sok érdeklődőt vonzott. Ellenben az A38 sátor ismét teljesen megtelt: az amerikai Kelis kissé botrányos fellépését a brit energiabomba Klaxons követte. A Sziget 3. napján nem ismétlődött meg a csütörtöki teltházas, 85 ezres tömeg, ellenben kaptunk bőven esőt, sarat és sztárallűröket.

Mindössze a Sziget pénteki napján kezdték el komolyabban átvizsgálni a fesztiválozók táskáit a biztonsági őrök. Több üveg halmozódott fel a beengedő kapuknál, az őrök nevetve próbálgatták, melyikük ismeri fel a pálinkát a félretett vizesüvegben. Az erősödő szigor ellenére néhányuknál továbbra is egy kacsintás és legyintés volt a reakció a műanyag palackokba töltött alkohol láttán.

A viszonylag lazább 3. napon nagyon sokan vetették bele magukat a Civil Sziget, az European Meeting Point és az ArtZone sátrai közé. Az este még a sárban, részegen fetrengő fesztiválozók elmélyülten fűzték a gyöngykarkötőket, készítették az állatos origamikat és a szigetes stencileket. A legnépszerűbb helyszíneken a fesztiválozásban kissé meglassult reakcióidőnket fejleszthettük, majd szivacsos kardokkal püfölhettük egymást. Sőt, még egy fahordón is egyensúlyozhattunk, majd egy gumicsirkét kellett fakanállal belelökni egy lábosba.

Az idei fesztivál egyik legkellemesebb meglepetése a Sziget Beach, ahol éjjel-nappal szól a zene, homokban vidáman táncolnak a fesztiválozók. Az erős sodrás ellenére páran a kordonnal elkerített Dunába is bemerészkedtek tusfürdőikkel. Ugyan kivédték a tusolóknál kígyózó sort, azonban cserébe biztosan összeszedtek pár bőrbetegséget.

Lézengés a nagyszínpad előtt

CeeLo Green szigetes fellépésén igencsak lézengtek a fesztiválozók. A többszörös Grammy-díjas zenész mindent megtett a közönség mozgósítására, még az egyik táncos lányt is felkapta, majd a levegőben igazi balettművészként forgatta. Azonban hiába a félig fehérneműben zenélő zenekar, és CeeLo szó szerint elementáris karaktere, a koncert sokak számára érdektelenségbe fulladt.

A helyzet tovább fokozódott a nagyszínpad előtt a Manic Street Preachers fellépése alatt: az emberek többet foglalkoztak a mellettük állókkal, mint magával a zenekarral. Bajor, nagymellű nőknek öltözött német férfiak ugráltak a kukák körül, míg mások sokak derültségére dinoszaurusz hangokat hallattak és az ácsorgók között futkostak. A kissé megöregedett walesi zenekar beleadott apait-anyait, azonban nem működött a dolog. A gondok már az egységes színpadkép hiányánál kezdődtek: igazán szólhatott volna valaki Nicky Wire gitárosnak, hogy a Batman-es, szakadt farmerdzseki nem illik James Dean Bradfield öltönyéhez.

Tömegnyomor az A38 sátorban

Az amerikai Korn meglepő módon még mindig a nagyszínpad főműsorsávjában kapott helyet. A szervezőknek be kellene látniuk, hogy Jonathan Davis és bandája már rég nem a fesztiválok húzóneve. Sőt, az elmúlt két magyarországi koncert alapján inkább taszítják a tömeget, mint vonzzák. Így nem csoda, hogy a fellépésük alatt nem alakult ki egy olyan Macklemore-os tömeg, ahol még egy üres műanyagpoharat is bajosan lehet ledobni a földre. A nu metál banda ez alkalommal meglepő módon időben robbant be a nagyszínpadra. A frontember megszokott sztárallűrjei most is azonnal szembetűntek: a szokásos, női alakot formáló mikrofon mellett a banda saját szőnyeget terített le magának a színpadra – nehogy egy földet tapossanak a korábbi bandákkal.

A Korn koncertje ugyanolyan volt, mint legutóbb. Szó szerint, hiszen még a frontember ruhája és csuklópántja is megegyezett a korábbiakkal. Az unalmas fellépés helyett azonban Kelis koncertje sem nyújtott felüdülést. Az amerikai énekesnő Mariah Carey-sre vette a figurát: a hivatalosan bejelentett félórás késésen felül még 20 percen keresztül várakoztatta a sátorba bejutottakat. A kitartóan várakozó közönség végül ugyan megkapta a Milkshake-t, azonban inkább a szakadó eső és a Klaxons koncertje miatt maradt tovább.

A fellépés a programhelyszín tömöttsége miatt amúgy is értékelhetetlen volt. A szervezők érthetetlen módon a négyszer akkora tavalyi Party Aréna közönségét próbálják mindennap betömni az A38 sátorba. Elárulok nekik annyit, nem fog sikerülni. Ezen a szabadtéri kivetítők, a félórás programcsúsztatás és a hangosbemondós felhívás – hogy már ne menjen senki a sátorhoz, mert tele van – sem segít. A csúszás mindössze arra volt elég, hogy kevesebbet kaptunk a brit Klaxons egyedi, elektronikus indie zenéjéből. A csonka egyórás koncert azonban eredményesen rázta fel a már-már letargiába süllyedt fesztiválozókat.

Esőtánc a Colosseumban

Az új party arénának elkeresztelt Colosseummal több probléma van: egyrészt nagyon messze van, másrész nyitott. Az özönvízszerű eső sártengert varázsolt az építmény köré, ennek ellenére a fesztiválozók, akár csak a béke szigetén, lelkesen ugráltak az olasz Mind Against és a francia Miss Kittin ütemeire. Hiszen oly' rég volt már, hogy esőkabátban táncoltuk át az éjszakát. Nem egészen egy napja.

A hajnali hazaút örök dilemmája a kínzó éhség. Választhatunk a fesztivál változatos, ám borsos kínálatából – köztük a 600 Ft-os állott sültkrumplit, amihez mindössze 100 Ft-ért még ketchupot is kapsz –, vagy összeszoríthatjuk fogunkat otthonig. Ám nincs jobb egy sonkás szendvicsnél a hajnali HÉV-en, kivéve, ha egyedül neked van, és mindenki kinézi a szádból.


Hajdú Eszter